2010-02-08

Mit ér a bor, ha az kiskunsági?

Ma egy gombóc fagyi áráért két liter kunsági bort vehet a kereskedő a termelőtől. Nosztalgiával gondolnak a gazdák a ma már csak átkosnak nevezett szocializmusra.

A kunsági szőlészeknek talán legjobban a 70-es 80-as években ment. Annak idején egy holdnyi szőlőből készített bor annyi pénzt hozott egy év alatt, hogy abból egy család házat építhetett. Ma a gazdák közül sokan kivágják a tőkéket, semhogy értelmetlenül kínlódjanak. Sokan azonban küzdenek. Előremenekülnek. Így gondolkodik az a 118 család is akik tíz település környékén 520 hektáron termelnek, és az ország egyik legkorszerűbb borfeldolgozójának a tulajdonosai. Évekkel ezelőtt Schindler János, az akkor még keceli polgármester szervezte meg a szőlészeket borászokat. Nem volt könnyű meggyőzni az embereket, hogy a saját vagyonukat kockáztassák. Mert a tőke egy részét a tulajdonosok adták össze. Megbíztak egymásban. Ez pedig nagy szó egy olyan világban, ahol egy szerződésbe foglalt megállapodáson az aláírás sokszor csak anynyit jelent, hogy az aláíró megtanulta gyerekkorában a betűvetést.

A cég uniós AVOP-pályázaton nyert támogatást, illetve a soltvadkerti takarékszövetkezet vezette pénzügyi konzorciumtól kapott hitelt, hogy felépítse a borfeldolgozót.

A keceli Herczeg Imre jó félmillió forinttal szállt be annak idején a cég alapításába. Azt mondja, hogy a felvásárló kiiktatása volt részben a cél, illetve az, hogy minőségi bort készítsenek Kecelen.

– Hogy bízom-e a cégben? Igen, a borom ott a tartályokban, minél előbb értékesíteni kellene. – mondta a termelő.

A piaci ellenszélben egy ismeretlen vállalkozásnak nehéz megerősödni. De jó példa akad. Ott van a Frittmann família a szomszéd várból, Soltvadkertről. Frittmann Jánosnak, aki 2007-ben az év borásza volt, az a véleménye, hogy akkor tud felemelkedni az ország legnagyobb borvidéke, a Kunsági, ha legalább egy tucat borászvállalkozás ugyanolyan sikeres, mint a családi cégük. Ezt vállalja is, amikor az újságíró rákérdez: vajon tart-e a konkurenciától. Talán ezért is fogadta el Schindler János meghívását, arra borkóstolóra, amit szerdán az Öreghegy Szőlőbirtok Kft.-nél rendeztek. Tizenhét bort ízleltek meg a meghívottak. Frittmann János mellett elfogadta az invitálást Téglás András, a keceli TG Virágdekor igazgatója is, akinek a középiskolájában a tavaszköszöntő fesztiválokon borszépségversenyt szoktak rendezni. Borbényi László, a helyi Fürtös Vendéglő tulajdonosa is, aki családjának több megyében is komoly ültetvényei vannak. Eljött dr. Hegedűs Róbert, a kiskőrösi bíróság elnöke is, aki apósa révén évekig szőlészkedett Kecel környékén. Lapid László – aki a bócsai Weinhaus Kft. főborásza volt – mutatta be a borokat, a kunleánnyal kezdte.

A Szigetcsépen fél évszázada nemesített kunleány méltatlanul elfeledett kellemes zamatú kemény karakterű alföldi bor. De kevésbé ismert, nem úgy, mint a rizlingszilváni, amit a csehek és a szlovákok nagy tételben hordanak ki az országból. A harmadik minta a királyleányka volt, amely a kóstolóvendégek közül mindenkinek kiváltotta az elismerését. Sajnos csak az ínyenceknek mond valamit a fajta neve.

Frittmann János szerint sok idő kell, míg a régi egykor kedvelt boraink visszaszerzik korábbi népszerűségüket. Talán ez is a dolga annak az új borász generációnak, amelyik a rendszerváltás óta nőtt fel. Majd hozzáteszi: ahhoz, hogy több kunsági bort igyon a közönség jó marketing is kell, de a borvidék vezetése eddig ezért nem sokat tett. Schindler János szerint a marketing mellett a hagyományokról sem szabad elfeledkezni. A németországi Frank-földön 140 éve elfogadott szabályok alapján folytatják a termelést a gazdák. A legolcsóbb minőségi bor 4 euró, igaz 1 euróba (270 forint) kerül egy kilónyi szőlő megvásárlása, míg nálunk ennek az ötödének örültek volna az ősszel a gazdák.

A cégvezető szerint részben a gyenge minőségű hatalmas mennyiségű import olasz bor töri le a hazai árakat. Németországban az elképzelhetetlen, hogy ott külföldi italt palackozzon egy ottani borász. A németek erős nemzeti öntudattal rendelkeznek, így védik a saját piacukat. Nekünk is lenne mit tanulnunk tőlük, csak össze kellene fognunk a saját érdekünkben. Ha nem tesszük, helyettünk más nem teszi meg. Talán ennek a cégnek ez a szimbolikus küldetése idehaza – mondta Schindler János. Közben befejeződött a borkóstoló egy cabernet franc-kal, melyet a baráti zsűri a legjobb vörös bornak szavazott meg.

Hogy látja az alföldi szőlő jövőjét?

Téglás András: – Vétek kivágni a tőkéket, tönkretesszük az életterünket. Ameddig lehet, ki kell tartaniuk a gazdáknak, a világnak változnia kell.

Dr. Hegedűs Róbert: – A környék jövőjét mindig a

gyümölcs- és a szőlőtermesztés határozta meg. Örülök, hogy az Öreghegy Szőlőbirtok tulajdonosai ebben bíznak.

Borbényi László: – A vendéglőkben nem könnyű eladni

az alföldi borokat, de hiszek abban, hogy előbb-utóbb keresni fogják a jó minőségű borokat.

Forrás: baon.hu

Hozzászólások a hírhez:

Nem vagy bejelentkezve, ha te is hozzá akarsz szólni, akkor kérlek jelentkezz be!