2009-05-13

Badacsonyi Kéknyelű - és a Balatoni Kéknyelű?

Van olyan, hogy Balatoni bor? – tettem fel a kérdést két borásznak egy műsorunkban, és a borászok - egyikük Badacsonyból, másikuk a Káli-medencéből - mintha elsőre kicsit zavarba is jöttek volna. Igen, olyan van, hogy Tokaji bor, bár persze abból is többféle van, de azért van annak a tájegységnek valami egységes zamata. Nem feltétlenül a boroknak, hanem a tájegységnek.

És közben itt van a mi másik, még nagyobb tájegységünk, de ez meg még nem egy tájegység, hanem sok, mert van Badacsony, van Somló, a Káli medence, aztán a délbalatoni borászatok. Az, hogy Balaton, viszonylag koherens idegenforgalmi egység, a balatoni borvidék azonban egyelőre nem az. De azzá szeretnék tenni, akik a hónap elején megrendezték a Balatoni Borfesztivált.

Hogy hol? No, ez volt a második kellemetlenül logikus kérdésem, de erre már egyértelmű volt a felelet. Azért kellett a nagy Balaton helyett a kis Feneketlen tó mellett megrendezni, mert a Balaton melléki apró kis borfesztiválokra, van belőlük rengeteg, kizárólag az illető környék szűk köreiből hívják meg a résztvevőket, így aztán a Balatoni Borfesztivált Budapesten kellett megrendezni, úgymond semleges területen.

De miért is lenne olyan fontos a balatoni borrégió, mint egységes, koherens borvidék? Ha amúgy annyiféle csodálatos, de eltérő szőlőt termesztenek és bort készítenek errefelé? A válasz kicsit kiábrándító, mert most a jó magyar borból túl kevés készül, legalábbis egy fajtából egy vidéken. A magyar borászatot a nagy testvérnek szállított irdatlan mennyiségű és több mint gyatra tömegbor tette tönkre, a régi frazeológia szerint mondhatni a minőség átcsapott mennyiségbe, mostanra viszont annyira magához tért az ágazat, hogy átcsapott a mennyiség hiányába.

Van jó bor, de kevés ahhoz, hogy komoly szereplője legyen a külpiacoknak. Persze ha lenne olyan, hogy Balatoni bor, ami így élne a nyugati vevő fejében, akkor lenne megfelelő mennyiség is az igazán jó termékből. Ez viszont úgy nem megy, hogy minden termelő és minden borvidék csak a saját feje után, csak a saját céljait követve tör előre, és csak a másik rovására tudja elképzelni a maga piaci sikerét. Beszélgetőtársaim szerint elsősorban a jeles idősebb borászokat kellene erről meggyőzni, a feltörekvő fiatalabb borászgeneráció már eléggé fogékony erre a logikára.

És még egy érdekes momentum, ami elsőre talán meglepő, azok után, hogy sokan érthető mód félnek a 2011-es változásoktól, félnek attól, hogy a tőkeerős külföldiek, ha majd megtehetik, felvásárolják, amit lehet. És mit mondanak erre higgadt balatonmelléki borászok? Hát hogy jöjjenek.

Az a gond, hogy a lehetséges szőlőterületnek csak mintegy egyharmadán terem most valóban szőlő, ennek a területnek is egy része idős emberek apró kis szőlőbirtoka. Jó lenne, ha magyarok vennék meg a kihasználatlan birtokokat, de nem biztos, hogy lenne elég komoly hazai befektető, egy dolog a föld, még sokszoros plusz költség, hogy abból szőlőbirtok legyen. Ha magyar befektető nincs, akkor lehet, hogy jön a külföldi, mint ahogy jött Tokajra, és sokat lendített is az ottani borászaton.

És a külföldi, a nyugati szőlőbirtokosnak már az lesz az érdeke, ebbe pedig képes lesz megfelelő pénzt is beleölni, hogy piaca, jól fizető piaca is legyen a borának, nyilván ugyancsak nyugaton. És ennek a nyugati befektetőnek is az lesz az igazi, ha igazi minőségi Balatoni bort adhat el a minőségi piacokon.

Forrás: Gazdasági Rádió

Hozzászólások a hírhez:

Nem vagy bejelentkezve, ha te is hozzá akarsz szólni, akkor kérlek jelentkezz be!